Intertextualitás és Bibliaértelmezés

Hermeneutikai Füzetek 40.

Az intertextualitás fogalmát az irodalomelméletben Julia Kristeva bolgár származású irodalomtudós vezette be; s a hazai irodalomtudományban gyakran alkalmazzák, például Eszterházy Péter "vendégszövegeinek" értelmezésénél. A keresztény Biblia alapvetően intertextuális könyv: az Újszövetség idézi, beépíti, újra értelmezi az Ószövetség (Héber Biblia) egyes szövegeit. A befogadó szöveg (az Újszövetség) asszimilálja és adaptálja az Ószövetség korábbi textusait. Erről szól Richard B. Hays "Visszafele olvasás. Figurális krisztológia" (Hermeneutikai füzetek 38.) című könyve. A vendégszöveg azáltal nyer jelentőséget, hogy annak jelentését a befogadószöveg használja és alakítja. A szerző az eddigi bibliai kommentárokhoz képest új megközelítést kínál, amikor a szövegek "dialógusát" vizsgálja, s egyben észreveszi az "intertextuális hálók" csomópontjait. A szöveggel úgy bánik, mint egy goblein-művész: a "szöveg kárpitján" lévő fonalakat felfejti, kifejti, tovább fűzi és miközben ezt a művészi tevékenységet végzi, érezzük, hogy keze alatt él és lüktet a szöveg. Az új szemléletre nyitó módszer hasznos lesz biblikus szakembereknek, teológusok és bölcsész egyetemi hallgatók számára.