Hódolat Katalóniának

Részlet a műből: A barcelónai Lenin laktanyában, egy nappal azelőtt, hogy beléptem a miliciába megakadt a szemem egy olasz milicistán. A tiszti asztal előtt állt, huszonöt-huszonhat esztendős lehetett, kemény legénynek látszott, vörösesszőke haja volt és jó széles vállai. Csúcsos, ellenzős bőrsapkáját marconán a szemébe húzta. Oldalt állt nekem tanácstalanul, összevont szemöldökkel méregette az asztalon fekvő térképet: az egyik tiszt terítette maga elé. Volt valami mélyen megindító ennek az olasznak az ábrázatában. Olyan ember arca volt, aki gyilkolni is, meghalni is bármikor kész volna a barátjáért; ilyennek képzeli az ember egy anarchista arcát, bár ő éppen úgy lehetett kommunista is. Nyiltság és egyben kegyetlenség sugárzott róla, és hozzá az a bizonyos áhitatos tisztelet, amit a műveletlen ember érez feltételezett feljebbvalói iránt. Nyilvánvaló volt, hogy azt sem tudja, melyik a térkép teteje, és melyik az alja. Leritt róla, hogy a térképolvasást elképesztő szellemi teljesítménynek tartja. Meg nem tudnám mondani, miért, de ritkán találkoztam emberrel már úgy értem, férfival , akit az első pillantásra ennyire megkedveltem volna. Miközben az asztal körül állva beszélgettek, valahogy szóbakerült, hogy külföldi vagyok.