Virágzó élet

A Virágzó élet azonban az ősz írónak nemcsak csorbítatlan alkotó képzeletéről tanúskodik, hanem valami újat is ad. Új benne, hogy minden során érzik a mai időknek komoly és bensőséges átélése. Mekkora emberi erő rejlik ebben az aggastyánban, hogy abban a korban, amelyben más ember az új élmények harapós fogaitól zárkózott idegrendszerrel védekezik, ő szembe néz az eseményekkel, s lelkét tárva-nyitva tartja előttük. És mekkora művészi leleményességet őriz még mindig magában, hogy nemcsak bensőségesen megélni tud, hanem tárgyát új életszemléletével át is tudja hatni. A visszaemlékező Anatole France-nak legbensőbb és legértékesebb vonása, hogy virágzó életének a klasszikus művészetről alkotott tiszta eszményképét öreg korának súlyos tanulságaival, keserű bölcseletével festi alá. Sötét világnézete az európai összeomlásból tépázatlanul csak egyet ment ki: a görögök művészetébe vetett hitét. Az ősz álmodozó ifjúságába ezen az aranyhídon megy át s magához öleli a csillogó szemű fiatalembert, aki egykor volt. (Kuncz Aladár)