Virágfakadás

Ezek az oldalak folytatását teszik a Petit Pierre-nek, amely két évvel ezelőtt jelent meg, a La Vie en fleur barátomat elvezeti zsenge ifjúságáig és az életbe való belépéséig. Ez a két könyv, amikhez hozzá lehet még fűzni a Barátom könyvé-t és Pierre Noziere-t is, életem első éveinek emlékeit tartalmazza, álnevekbe és néha koholt eseményekbe burkolva. Más helyütt el fogom mondani, mi vezetett rá, hogy ezt a burkolt formát használjam igaz emlékeim közlésére. Ezeknek az emlékeknek papirra vetésében akkor támadt gyönyörűségem, mikor az a gyermek, aki voltam, teljes idegenné vált rám nézve és amikor az ő társaságában megfeledkezhettem a saját magaméról. Emlékezéseimben nem tartok rendet és folyamatot. Emlékezetem szeszélyes. Madame de Caylus egy nap öreg korában és gondoktól gyötörten arról panaszkodott, hogy lelke nem elég szabad arra, hogy memoárjait tollba mondhassa: ,,Akkor hát - mondta neki a fia, aki anyja helyett vállalkozott a toll forgatására - elnevezzük az egészet ,,Emlékek"-nek és magát nem fogja kötni sem az időrend, sem egyéb összefüggés." Sajnos, a kis Péter visszaemlékezéseiben nem lehet megtalálni sem Racinet, sem Saint-Cyrt, sem XIV. Lajos udvarát, sem pedig De Maintenon asszony unokahugának kitünő stilusát. Caylus asszony idejében a francia nyelv még teljes tisztaságában ragyogott; azóta bizony nagyon megromlott. De hát nekem az én időm nyelvén kellett írnom. Ezek az oldalak nagy pontossággal festett apró dolgokkal vannak tele. Biztatnak engem vele, hogy ezek az igaz szívből eredő apróságok is tudnak majd tetszést aratni. (Anatole France)