Kelepcében az alvilág

Elkísértem a titkárnőt, feketéztünk, majd visszatértem. Senki nem látta, mikor beléptem a lakásba. Kriszta ébren volt, és azonnal folytatta a veszekedést. Amikor az ágyhoz léptem mintha vetkőzni készülnék sziszegve szidott. Ekkor hozzáléptem, mellemhez szorítottam az arcát, párnát nyomtam a fejére és nyakához szorítottam mindaddig, amíg a keze lahanyatlott Nándori magába roskadva ült, láthatóan végigélte borzalmas éjszakát. Az altatóról nem beszélt mondtam csendesen. Ja igen Amikor a titkárnőtől elbúcsúztam három ügyeletes patikában jártam Ott vettem meg. Azután kesztyűben felbontottam, de Kriszta kezével is megérintettem a dobozokat. Mit gondol kérdezte csendesen Hosszú , miért kezdtünk gyanakodni, hogy a felesége talán nem is követett el öngyilkosságot? Nem tudom nem tudom! A poháron és a harmadik fiolán semmiféle ujjlenyomatot nem találtunk. Most úgy rémlik mintha akkor éjjel az éjjeliszekrényen pohár mégsem lett volna. Nem is volt! nevetett elégedetten Hosszú. Azt a fél pohár vizet ugyanis felesége a szobalánnyal kivitette.