A csend szólítása

Az immáron húszesztendős költői pálya gazdag terméséből válogatta mostani gyűjteményének verseit Fodor András. Egy jellegzetes, legkisebb elemeiben is karakteres líra születésének, kibontakozásának folyamata tárul föl a szervesen egymásra következő, egymásnak felelő művek során; az első vers városból "hazafelé" utazó diákjának szilaj öröme a záródarabban a szülőföldjére látogató férfi nehézveretű, súlyos vallomására rímel. E líra kivételes művészi egységét a mögötte kirajzolódó egyéniség, a szigorú belső következetességgel alakított-megőrzött magatartás hitelesíti. A költőben végig, első jelentkezésétől máig eleven a népből jöttek küldetéstudata, mindig hű maradt azokhoz a plebejus eszményekhez, amelyeknek jegyében pályája - oly sokakkal: egy egész, nagy tehetségű nemzedékkel közösen - indult. Pedig az elmúlt húsz év nemegyszer állította súlyos próbák, nehéz választások elé: az egyéniség töretlen ívű kibontakoztatása nem bizonyult könnyű feladatnak. Küzdelmek, keservek, gondok is jelzik ezt az életutat, ám a költőt kikezdhetetlen hite az emberben, a közösség megtartó erejében, a szerelem gyöngéd-féltő oltalmában mindig átsegítette a válságokon. Küzdelmes-szép harcokban formálódott tehát ez az érzékletes tárgyiasságot gondolati meditációval oly különösen, eredetien ötvöző líra, mely így, összességében szemléletes művészeti dokumentuma a személyiség önteremtési lehetőségeinek - ma, nálunk, Magyarországon.