Takács Zsuzsa

1938-ban született Budapesten. 1962-ben szerzett diplomát az ELTE spanyol–olasz szakán. Dolgozott magyar lektorként Havannában, majd 1964-től 2001-ig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol szakosoknak diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket. 1995-ben szerzett PhD-fokozatot spanyol filológiából.

Takács Zsuzsa költészete legelső kötetétől, az 1970-es megjelenésű Némajátéktól kezdve fokozatosan alakította ki lírai beszédmódját, verseinek poétikájára a hangsúlyváltások mellett elsősorban a folytonosság nyomta rá bélyegét. Ennek következtében köteteinek szerkezetére jellemző, hogy egy-egy vers a következő kötetek egyikében egy újabb ciklus vagy akár a teljes kötet meghatározó darabjává válik. Így volt ez feltűnően a Tiltott nyelv (2013) esetében, amelynek mottóverse, a címadó költemény eredetileg az Üdvözlégy, utazás! című kötet (2004) részeként jelent meg, de érvényes legutóbb megjelent, régi és új verseket egyaránt tartalmazó kötete, A Vak Remény címadó versére is, amely ugyanott az Egy rossz hídon ciklus darabjaként szerepelt.

Takács Zsuzsa költői pályája szabadversekkel indult, melyeket expresszionista töltésű monológokká, máskor szonettekhez hasonló szerkezetekben építkező költészetté formált. Műveire nagy hatást gyakoroltak dramaturgiai tanulmányai: a színpadi jelenet, a filmjelenet számtalan formában felbukkan költeményei között. Ugyancsak elementárisan szólalnak meg a szülés és a születés kiszolgáltatott pillanatai, anya és gyermeke harmonikus, ám egyúttal ellentmondásokkal is terhelt kapcsolata – ezeket később a Sötét és fény kora című gyűjteményes kötet első ciklusában új versekkel kiegészítve foglalta össze. Takács Zsuzsa a búcsúzás költője: verseiben az emlékezés, a szeretett személy tragikus elvesztése ugyanolyan markáns kifejezési formát nyer, mint a szerelem feszült intenzitása vagy a szerelmes elvesztés véget érni nem tudó története. Költészetének tragikumát a humor és az önirónia éles váltásai oldják. Filozófiai és művészeti inspirációi lírai monológokban kapnak helyet, mindenkor a test és a lélek megosztottságára fókuszáló, nemritkán a keresztény spirituális hagyományra is visszatekintő szövegekben, a remény életesélyeit jellegzetes hangon a középpontba állító költészeti világában. (Szalagyi Csilla)

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Sötét és fény kora. Válogatott versek (1989)
A letakart óra. Versek (2001)
Üdvözlégy, utazás! (2004)
A megtévesztő külsejű vendég. Novellák (2007)
A test imádása – India (2010), Tiltott nyelv (2013)
A sóbálvány (2017)
A Vak Remény (2018)

Díjai, elismerései
Graves-díj (1984)
József Attila-díj (1988)
Déry-jutalom (1990)
Forintos-díj (1993)
A Spanyol Királyság Érdemkeresztje (polgári tagozat – 1997)
Szinnyei Júlia-emlékdíj (1998)
Radnóti-díj életműdíja (1998)
Weöres Sándor-díj (1998)
a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2003)
Alföld-díj (2004 és 2016)
Édes Anyanyelvünk Pályázat I. helyezés (2004)
Kossuth-díj (2007)
Artisjus Irodalmi Díj (2014)
Hévíz Irodalmi Díj (2018)
Artisjus Irodalmi Nagydíj (2019)
Aegon Művészeti Díj (2019)