... és jövőre Görögországban

Kicsi, fekete és ugrik- így kért segítséget a bolhák elleni kilátástalannak tűnő küzdelemben a budai lakásba frissen beköltözött görög háziasszony magyar szomszédaitól, 1956 nyarán. Senki sem sejthette, hogy ez az első kapcsolatfelvétel évtizedes barátságok nyitánya lesz. A résztvevőket- többek között egy Kolozsvárról áttelepült magyar családot, szovjet hadifogságból, valamint "málenkij robot"-ból hazatért fiatalembereket és egy négytagú görög családot- a második világháború vihara hozta össze.Az 1946-1949-es görögországi polgárháború után Magyarország hétezer görög menekültet, köztük háromezer szülői felügyelet nélküli gyermeket fogadott be. A döntést a politika hozta: a magyar társadalmat nem kérdezték, a görög menekültek pedig azt sem tudták, hova kerülnek, miért és meddig maradnak ott. Magyarországi letelepítésüket követően azonban az együttélés feladatával már az érintetteknek kellett közvetlen, személyközi kapcsolataikban megbirkózniuk.Ezt a többrétegű folyamatot- a menekültek identitásának formálódását, integrációjuk folyamatát, a betelepültek és környezetük egymásról kialakított képének alakulását- kívántuk feltárni, amikor 2011-ben elkezdtünk életútinterjúkat készíteni a magyarországi görögök körében. Munkánk első eredménye az Identitások határán című kétnyelvű kötet lett. A kutatást ezt követően a Görögországba visszatelepült egykori magyarországi görögökre is kiterjesztettük. A jelen kötet a velük készült interjúkból született tanulmányokat tartalmazza.