Emlékkavicsok - Holocaust a magyar képzőművészetben 1938-1945

Ez a könyv azokról a magyar képzőművészekről szól, akiket 1938-1945 között faji, származási alapon a zsidótörvények zsidónak minősítettek. Akkor is, ha önmagukat nem tartották annak, ha családjuk már a 19. században, vagy ők maguk a 19. század végén, a 20. század elején kikeresztelkedtek, ha családjuk a 19. század folyamán elmagyarosodott, asszimilálódott a magyar kultúrához, nem beszéltek-írtak-olvastak héberül, nem volt közük a zsidó valláshoz. Közülük sokan a 20. századi magyar képzőművészet szellemileg, formanyelvük és minőségük alapján egyaránt kimagasló, meghatározó alkotói - Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Beck Ö. Fülöp, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Bokros Birman Dezső, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Perlon-Csaba Vilmos, Farkas István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Gedő Ilka, Schaár Erzsébet, Ország Lili -, akiket méltó hely illet meg a művészettörténeti tankönyvekben. Nélkülük nincs magyar képzőművészet. A zsidótörvények által érintettek közül sokan mások Örkényi Strasser István, Goldman György, Kondor György, Porter Paula, Schnitzler János, Weisz Fehér György, Berger Juhász Pál, Göndör Bertalan, Hegedűs Endre - a harmincas-negyvenes évek műkritikája szerint nagy ígéretek, a jövő jelentős művészei, zsidósorsuk azonban megakadályozta, hogy pályájuk kiteljesedjék. Jó néhányan fiatalon pusztultak el a munkaszolgálatban, gettókban, munka- és haláltáborokban. Ez a könyv legalább az emlékezetüket, a nevüket megőrzi - a mi lett volna, ha... taglalása nélkül.