A leánycsősz

Jóllehet a hírhedten elbájoló modorú száguldó riporter, Egon Erwin Kisch (1885-1948) világ életében a nők kedvence volt, életművében, ami elsősorban irodalmi és kultúrtörténeti jellegű riportokból áll, alig érhető tetten valamilyen gáláns kaland. A szexualitás témája korai munkásságában jelenik meg, mégpedig a prostitúcióval összefüggésben. Egyetlen regénye, a Leánycsősz (1914) is ebbe a kategóriába tartozik. Kisch igen élénk, természetes, hamisítatlan, fordulatos, ám mégis feszes formában meséli el Jaroslav Hrapot rövid élettörténetét, az ifjú striciét, aki az Osztrák-Magyar Monarchia Prágájában lányok között nő fel, s ahogy kamaszodik, kénytelen megélni, amint a nincstelenségtől is motivált nemi ösztönök hatalmukba kerítik lánybarátait. Ez a kurta életpálya nagyrészt belső monológ formájában tárulkozik fel előttünk, s megismerhetjük a fiú karrierjének különböző stációit. Jarda eleinte undorral fogadja a ringyók világát, majd olyannyira megtetszik neki a dolog, hogy a nők fölötti mindenható úr szerepében tetszeleg önmaga előtt; aztán végül - egy rendőrségi letartóztatás és egy szifiliszfertőzés nyomán előállt - önmarcangoló lázálom tör rá, amit megbánás követ, sőt, az elfuserált élete miatti kétségbeesés okán tett elkeseredett lépését megelőzően valamiféle igaz szerelem érzése is megérinti. Az olvasó igen plasztikus ábrázolást kap arról az útról, amely a fiatal lányokat elvezeti a prostitúcióhoz, s arról az erőszakról és megaláztatásról is, amely ebben a miliőben osztályrészükként várja őket. Politikailag nézve mindez azt jelenti, hogy az Első Világháború előtti Prága német felső- és cseh alsórétege között egyetlen kapcsolat létezik: az üzletszerű nemi érintkezés.