Átutazóban Kolozsváron

Ezt a könyvet úgy kell olvasni, mint egy sokat tapasztalt ember meg-megszakított monológját. Hozzánk szól, nekünk szánja, amit mond, de befelé figyel: élményei, emlékei, olvasmányai, utazásai, találkozásai, érzelmei és töprengései világába. Ezt adja tovább. Emlékirat? Életrajz? Anektotatár? Olvasónapló? Egyik sem egészen és mindennek a lehetősége. Egy intenzíven élet mozzanatai, nyitott szellemű, érzékeny ember kitárulkozása, humor és nosztalgia, nem felejthető helyzetek és emberi portrék, szorongás és lelkesedés. Egy értékes, sokoldalúan művelt ember kilép szép és hasznos, nagy tudással, odaadással szolgált hivatása köréből, hogy a mások - gyerekek! - életéért felelős orvos fegyelmét és figyelmét minden nap néhány percre, néhány órára felcserélje az álmodozás, elmélkedés és emlékezés szabadságával. Ez az ember a szerző. Megható és tiszteletreméltó. (Szilágyi Júlia)