Az Úr legyen veletek! - Gomorra könyve

Damiani szent Péter személyes megtapasztalásra, szerzetesi és istentiszteleti gyakorlatra építkező szilárd meggyőződése, és ami az érvek szintjén sokkal döntőbb erejű: megalapozott teológiai ítélete az, hogy soha, senki, még a pusztai magányba visszahúzódott remete sincs egyedül, főleg, ha a teljes Egyház nevében, és az egész Egyház javára liturgikus imádságot, szentségi áldozatbemutatást végez. Aki ugyanis az Anyaszentegyházhoz tartozik, aki a keresztségben beoltatott Krisztus misztikus testébe, az valójában sohasem lehet magányos; főleg akkor nem, amikor a szentmiseáldozatot ünnepli: nemcsak a körülállókért, de minden keresztény hívőkért, élőkért és holtakért, a szent, katolikus Egyházért az egész földkerekségen, a pápával és a püspökökkel, minden igazhitűvel és mindazokkal, akik a katolikus apostoli hitet tartják.
***
Ahhoz, hogy helyén tudjuk kezelni a Gomorra könyvét, mindenképpen le kell szögeznünk, hogy nem morálteológiai értekezésről van szó; a szerző szándéka alapvetően nem szexuáletikai kérdések boncolgatása és azok minden részletre kiterjedő, minden tekintetben kielégítő megválaszolása. Gyakorlatilag egy provokatív hangvételű vitairatról van szó, melynek célja az volt, hogy a problémát övező érdektelenséget, az egyházi hatóságok enerváltságát fölrázva ráirányítsa a figyelmet egy tarthatatlan és az Anyaszentegyház szempontjából erkölcsileg fölmérhetetlen károkkal járó helyzetre, valamint az illetékesekből kikényszerítsen valamiféle érdemi intézkedést a kialakult helyzet orvoslására. Ennek megfelelően nem várható el tőle a tudományos igénnyel készült tanulmányok higgadt hangvétele vagy módszeres kifinomultsága. Olyan szenvedélyekkel teli retorikai lendülettel megfogalmazott szöveg ez, amely egyszerre bizonyítéka Damiani Péter reformátori elkötelezettségének, kivételes szónoki képességeinek és olykor talán túlkomplikált latin prózájának