Magyar emlékek Itáliában

Ez a könyv útikalauz de rendhagyó olvasmány! Olyasmiről szól, amit nemcsak bámulni, de szeretni is lehet Olaszországban.
Megrázó, életre szóló élmény találkozni az emberi kultúra hatalmas alkotásaival, amelyek beragyogják az Appennin-félszigetet. Sorolni se könnyű: a velencei Doge-palota, a milánói dóm, Pisa ferde tornya, a Medici-sírok, Dávid és a rabszolgák Firenzében, Giotto freskói Assisiben, Pompeji, a görög templomok Szicíliában, a Colosseum, a Szent Péterbazilika vagy a Sixtus-kápolna Utolsó ítélete Rómában és még száz és száz társuk az Alpoktól az Ión-tengerig. De nem mindig a legnagyszerűbb látvány egyben a legkedvesebb emlék. Az ember szeret felfedezni apró dolgokat. Végigjárja és őszintén megcsodálja az egyetemes zsenik alkotásait majd boldog lesz azzal, amiről tudja: magának találta meg, egy kicsit csak az övé. Nem a legszebb, nem a legnagyobb, nem a legértékesebb de tükörcserép, amely mégis egész világot foglal magában.
Magyar ember számára ilyen izgalmas élmény, ha az ezeréves magyar-olasz történelmi érintkezés máig fennmaradt emlékeinek ered a nyomába. A helyszínek és témák változatossága lenyűgöző. Ókeresztény bazilikák és altemplomok, román, gótikus, reneszánsz, barokk falképek és szobrok, fekete ciprusokkal ékes temetők, paloták és templomok, modern emlékművek és táblák, várak és transzformátor-telepek, csatamezők és kénbányák, múzeumok és csontkamrák, egyetemek és kolostorok, pályaudvarok és kikötők, kastélyok és bérházak, fém, fa, csont, papír nemegyszer a szemkápráztató világhírességek mellett, de sokszor a világ vége után egy-két megállóval. És mindegyik valamiképpen eleven tanúja annak, hogy magyaroknak és olaszoknak közük volt egymáshoz az elmúlt ezredévben.