Tizenhét hattyúk

"Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septemberis virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig."
Így kezdődik Csokonai Lili könyve. Regény és önéletrajz, látomás és valóság. Egy árván maradt lány sivár, profán kálváriája a mai ember számára szakrális nyelven. Nevelőapja kikezd vele, mennie kell, takarítónő lesz, szexről, szép ruhákról, illatszerekről ábrándozik. elveszti a szüzességét, nős emberrel kerül viszonyba, később a test és a lélek csábításainak egyaránt engedvén, a legkülönfélébb kalandokba keveredik. A történet vége aztán még tartogat meglepetést bőven.
Az Élet és Irodalom bemutató írásából idézzük: "Wahrheit és Dichtung szinte soha nem látott összehajlását látjuk. Szívesen neveznénk nőírónak, mintha egyszerre volna húga Nemes Nagynak, Galgóczinak és persze Psychének; artisztikus, plebejus és szabad. és hiába foglya a nyelvnek (mint minden igaz író), itt nem látjuk azt a sok áttételt és stilizáltságot, amit manapság még a legjobbaknál is."
Egy lány a 80-as évek közepéből elkezdi mondani az életét. Az életünket.
Reménykedjünk.