Láthatatlan szörnyek

A Láthatatlan szörnyeket, Chuck Palahniuk sorrendben harmadik regényét egyik kritikusa találóan a Harcosok klubja női változatának nevezte. És valóban, a szerző mintha a Szex és New York csillogó világát vegyítené Bret Easton Ellis véres horrormeséivel. Egy eszelős történetet olvashatunk a divat és a modellek csillogó, de üres világáról, szerelmes betegekről és a beteges szerelemről, valamint a mindent elsöprő gyűlöletről.

Shannon McFarland karrierjét derékba töri egy szörnyű baleset: egy szép napon éppen hazafelé hajt, amikor valaki rálő az autójára. A lövés következtében Shannon elveszíti az alsó állkapcsát, a munkáját és a vőlegényét. Szörnyeteg lesz, akire senki nem mer ránézni. A külvilág többé nem vesz róla tudomást: láthatatlanná válik. A kórházban, a beszédterapeuta rendelőjében megismerkedik Brandy Alexanderrel, aki az utolsó műtétjére vár, hogy végre-valahára igazi nővé válhasson. Brandy, a királynők királynője valójában férfi, de talán ő az egyetlen, aki megérti, milyen szenvedésen megy keresztül Shannon. Sajátos, sokkterápiára emlékeztető módszerét alkalmazva kezelésbe veszi Shannont, és együtt vágnak neki az országot átszelő, őrült utazásnak, amelynek során milliomos öreglányok gyógyszerkészleteit fosztogatják, felfedezik és elpusztítják a múltat, hogy újrateremtsék nem létező jövőjüket.

Chuck Palahniuk, szokásához híven, ezúttal is a Harcosok klubja óta védjegyévé vált, graffiti-tömörségű, szikár prózában ostorozza a divatipar talmi csillogását, és egy szürreális történeten keresztül tárja olvasói elé a fogyasztói társadalomról alkotott lesújtó véleményét. Nem csak hölgyeknek, de csakis erős idegzetű olvasóknak.