Sziénai Szent Katalin élete

Capuai Boldog Rajmund domonkosrendi szerzetes, Szent Katalin gyóntatója életének utolsó hat évében. Katalin életrajzát a szentté avatás érdekében 1385-1395 között írta, saját tapasztalatai és más hiteles tanúk vallomásai alapján, akik kapcsolatban voltak Szent Katalinnal.
A Katolikus Egyház mindig is ajánlotta tagjainak, hogy tekintsenek a szentek életpéldájára, mert ők azok akik megélték, hogyan lehet megvalósítani az Úr Jézus parancsait. A szentek olyan emberek voltak, akik különleges módon kapcsolatban voltak Istennel, a Szűzanyával, a többi szenttel. Mindegyikük életében megtalálható az évszázadokon átívelő ugyanazon forrás: a szentmiseáldozaton keresztül a szentségi Jézus imádata. Ebből fakadt az Isten iránti feltétel nélküli szeretet, az önmagukról való teljes lemondás, a böjtölés, a bűnbánat, a bűnökért való engesztelés, az embertársak önzetlen szeretete. A kegyelmek tették őket képessé emberi értelmet meghaladó, rendkívüli tettek véghezvitelére. A mai kor emberétől nagyon távol állnak a szentek életpéldái. Sokan felteszik a kérdést, hogyan és minek követnénk őket, hiszen úgyis lehetetlen ezeket véghezvinni. A Katolikus Anyaszentegyház kétezer éves tanításában soha nem mondott le arról, hogy buzdítsa híveit a szentek életén való elmélkedésre, közbenjárásuk kérésére, kegyelmek kieszközlésére. Bár valóban pusztán emberi erővel lehetetlen a szenteket követni, mégis az Egyház kincstárának kimeríthetetlen forrásai. Életük nemcsak példa, hanem vigasztalás. A mai kor emberét is arra tanítják, hogy minden életállapotban minden eszköz adva van, hogy szentté válhasson, az alázat, a bűnbánat és engesztelés által, melyek mind örök célja, az üdvösség eléréséhez segítenek.
A szentek között gyémántként ragyogó drágakő Szent Katalin élete, melyet olvasva fellelkesülhetünk, hogy ha rendkívüli tetteit nem is utánozhatjuk, de az Úr Jézus iránti szeretetből fakadó kegyelmek alkalmassá tesznek minket az Isten iránti teljes elköteleződésre.