Isztambul, Isztambul

,,A hatalmas v?ros m?sz?rbe bugyol?lva meleg?tette test?nket, de b?rmelyik pillanatban ell?khetett mag?t?l, ?s mint egy nem k?v?nt magzatot leh?zhatott minket a csatorn?ba. Ez a vesz?ly azonban csak napr?l napra jobban felkorb?csolta benn?nk a v?gyat az ?let ut?n. Hitt?nk benne, hogy k?zeledik a paradicsom, ?s hogy a pokol ott van a l?bunk alatt. Ez?rt burj?nzott a gy?ny?r a v?rosban, ?s ez?rt volt ?lland? a f?lelem. ?nk?v?letben kacagtunk. Minden ?rz?s intenz?v volt, ?nz?, azt?n b?r?nkh?z tapadva b?z?s foltot hagyott, ?s elp?rolgott. Ezt l?tva csak m?g jobban v?gytunk r?, hogy megv?ltoztassuk Isztambult." N?gy ember fekszik valahol Isztambul m?ly?n, egy s?t?t pinceb?rt?n sz?k ?s hideg cell?j?ban. A n?gy fal k?z?tt megsz?nik t?r ?s id?: a foglyok egyetlen viszony?t?si pontja a b?rt?n vaskapuj?nak rozsd?s hangja ?s a nap mint nap elszenvedett k?nz?sok nyom?ban j?r? ?lland? f?jdalom. A k?ztes id?ben t?rt?netekkel, legend?kkal, anekdot?kkal, tal?l?s k?rd?sekkel, filozofikus gondolatokkal sz?rakoztatj?k egym?st, s ahogy mese ?s val?s?g olykor k?l?n?s m?don ?sszesz?v?dik, a h?tt?rben felsejlik n?gy k?l?nb?z? emberi sors. A f?ld alatti t?rt?netek ?s gondolatok azonban mindig ugyanoda vezetnek: a f?ld f?l?tti v?rosba, Isztambulba.