Rembrandt

"Nem hinném, hogy kisebbítés valamely irodalmi mű számára, ha műfajilag meghatározhatatlan. Sőt a zárt formájú írásokkal szemben többnyire avance a többet és magasabb rendűt egységbe fogás felé, ha valamely irodalmi munka leveti magáról azokat a konokul ismétlődő tulajdonságokat, amelyeket éppen konok ismétlődésük miatt "szabályoknak" szokás mondani. Ez a Rembrandt című írás, melynek címe alá az van írva: "Egy arckép fényben és árnyban", belső hajlandóságaiból következtetve, regény akart lenni, de csak távoli hasonlatosságot tart a regénnyel. Még pedig alul maradt a regényen, nem hogy túlfejlődés lenne azon. Formátlansága kevesebb, mint a regény formája, mert csupán szerves egésszé fölfokozódni nem tudó novellák egymás mellé rakása a Rembrandt. Csakis annyiban egységes és egy mű, hogy valamennyi novella Rembrandtról szól, meg hogy a többiek támasztó ereje nélkül a legtöbb darabja nem állhatna meg mint zárt, valamit elejétől végéig elmondó írás, szóval némelyik novella maga is töredék. Rembrandt van Rijn alakja az egész könyvön keresztül nem válik élőbbé, mint amennyire egy rövid novellában tud megmutatkozni. Rembrandt van Rijn alakja, korából szinte kiszakítva, csupán néhány külsőség ráaggatásával, jóformán csak mint a mértéktelenül szubjektívvá ernyedt író egyéni problémája és nem az igazi, elevenné varázsolt Rembrandt van Rijn, tesz-vesz, ágál, de leginkább csak cseveg, azaz csupán alkalom az író csevegéséhez. A korból, a környezetből, a más emberből semmi sincs e könyvben, néhány mellékalak csupán a szem számára van megrajzolva. A Rembrandt tehát kevesebb, sokkal kevesebb, mint egy Rembrandtról írt regény." (Nagy Lajos)