Monyákos Tuba és a Tűzhangya-sámán

Íme, a vén pipamocsok-lidérc háromrészes élettörténetének utolsó kötete. Néhány esztendővel ezelőtt Monyákos Tuba, az Igencsak Gondverte Álomlények Zártosztályi Óvhelyének (IGÁZÓ) 78 éves főigázgatója szokatlan rabot volt kénytelen intézményébe befogadni. A gyereknek látszó, Kis Rafael névre hallgató, különösen veszedelmes elítélt rettenetes titkokat hordoz magában, amiket a főigázgató csakis különleges módszerrel fedhet fel. Ezért aztán Monyákos Tuba - aki egy régi háborús sérülés miatt csakis négykerekű bűvkordéban képes közlekedni - úgy döntött: elmeséli élettörténetét az új rabnak. Elsőként gyermekkorának egyik legjelentősebb szakaszát tárta Rafael elé (Monyákos Tuba a Lidérc Árvák Fészkében): ebben 1984-be küldte őt (persze a kényszerhéder-bűbáj segítségével!), amikor a csupán 12 esztendős Tuba, a pipamocsok-lidércnek született árva - hátborzongató kalandok után - megszökött a Lidérc Árvák Fészkéből. Ám ébredését követően is úgy tűnt, hogy a történet semmit sem javított az elítélten. Így aztán Tuba második alkalommal (Monyákos Tuba és a csatornalidércek) 1985-be küldte Kis Rafaelt, méghozzá az akkori Budapest - alá! Az Álomfelügyelet által körözött, fiatal pipamocsok-lidérc akkoriban ugyanis a forgalmas utcák alatt kanyargó, titokzatos és bűzös csatornahálózatba vetődött, s a Belvárosi Bélféreg névre hallgató, úszó lidércvárosban éberhergelőként tevékenykedett, míg aztán bajba keveredve menekülnie kellett Jukundusz lidércbáró bérgyilkosai elől. Szerencsére egy rég halott ausztrál sámán varázsköve az Álomidőbe szippantotta, és messze vitte őt a hazájától...