A komisszár kedvese

Dörögnek az ágyúk, ropognak a géppuskák, dübörög a föld, levegőbe repül a sín, eldől a mozdony, sebsültek jajgatnak, az égő benzin pokoli fénnyel világítja meg az irtást, amelynek gödreiben, a farönkök mögött lapul a robbantó csoport, Mohor az aknász, Idrisz a felderítő, Vera a szanitéc és mind a többiek. De az ellenség erősítést kap, és megindul a hajsza, úttalan utakon, meredek sziklaösvényeken, kígyólakta vízmosásokban, szúrós bozótok között. Hullanak a jók, és hullanak a rosszak, és Metod a lenézett kitaszított Metod halálos sebével és egy szál puskájával visszamarad a szűk völgytorokban, hogy félrevezesse és feltartsa az ellenséget, amíg a többiek egérutat nyernek. A külső ellenségen kívül itt vannak az árulók is és még Vera szép, komoly szerelmére is árnyék borul.
Nehéz idők ezek. A németek a Kaukázus és a Volga felé törnek, itt , Szlovéniában a püspök a Fehér Gárdát szervezi. A parasztság, amely eddig a partizánokat támogatta, meginog, hajtóvadászat indul a csapat ellen, és most, amikor összedől körülötte a világ, most mutatkozik meg igazán, mi rejtőzik a lelkek mélyén.
A regény írója egy partizánzászlóalj parancsnoka volt Szlovéniában.