Éjjeli őrjáratok

Az én-elbeszélő éjjeliőr sajátos perspektívából láttatja s pellengérezi ki korának, a 18-19. század fordulójának világát. A Shakespeare-i világszínpad egy marionettszínház madzagon rángatott bohózatává és groteszk tragédiájává torzul: „Le sem tudom írni, miként szaladgált a nép előttem a színpadon fel és alá, félelmében imádkozva, átkozódva, jajveszékelve és szűkölve; miként hullott le mindahány maszka valódi arcáról ez összeharsonázott, azazhogy -kürtölt nagy bálon az álarc, minekfolytán koldusgúnyákban királyok találtattak és megfordítva, lovagi páncélokban félénk nyápicok, és így tovább, azaz szinte minden esetben napvilágra került az ellentét öltözet és viselője között.” Romantikusan színes és izgalmas, ám szkeptikus és szatirikus hangvételével meglepően modern regény Az éjjeli őrjáratok. 1804-ben jelent meg egy szászországi kisvárosban Bonaventura írói álnéven. (A rejtélyes szerző és mű nyomát az utótanulmány követi.) Tatár Sándor kiváló fordításában először kerül a magyar olvasók kezébe ez az irodalom- és kultúrtörténeti kuriózum.