Ella kisasszony

Oak River városa 1846-ban még nem volt sehol sem, vagy ha volt, akkor csak az álmok birodalmában volt. 1856-ban beteljesült az álom. Tíz év múlva, amikor vége lett a nagy polgárháborúnak, már ezren laktak benne, egyébként azonban sáros főutcájú, rendszertelenül épített kisközség maradt. 1876-ban kezdett komolyan terjeszkedni: az oakriveriek, persze - mint minden nyugat-amerikai új város polgárai - most már holtbizonyosra vették, hogy meg sem áll addig, amíg nem lesz belőle világváros.
Az úttörő városi tanácsosok reményei azonban túl vérmeseknek bizonyultak. Ha a jövendő úgy alakult volna, mint amilyennek ők elképzelték: Nyugat-Amerikában ma az egyik város főutcájából egyenesen át lehetne sétálni a másik város főutcájába. A reménységek azonban nem váltak be: a száz meg száz kisváros egyike sem vitte többre néhány ezer főnyi lakosságnál, azután megtorpant, megállt a növekedésben, a polgárai pedig beletörődtek abba, hogy szülővárosuk - bármilyen nagyszabású tervek merülnek is fel a tanácsüléseken - nem terjeszkedhet tovább egy tapodtat sem.