Két ítélet között I-II. - (időszerű próféciák)

Az Evangéliumi Megújulás Munkaközössége szellemi életünk megújhodását kívánja szolgálni, azáltal, hogy Istennek a nemzet, a társadalom, az egyház gyakorlati életére vonatkozó üzeneteit tudakozza. Mindenekelőtt azt szeretné meghirdetni, hogy Istennek mindezekre vonatkozólag van üzenete. Nem olyan magától értetődő dolog, hogy van. Több mint két emberöltőn keresztül éppen az egyház hivatalos tudósai igyekeztek a tudomány minden eszközével megrendíteni a Szentírás isteni tekintélyét; a nemzetiszocialista bálványkultusz is csak a hitetlen bibliakritika természetes gyermeke volt. A theologiai főiskolák máig sem szabadultak meg egészen azoktól az írástudóktól, akikre Isten panaszkodik: Aki kenyeremet ette, az emelte fel sarkát ellenem". Az egyház nem vette észre, hogy amikor doctorai vakmerően az Igére vetik kezüket, voltaképpen őalatta fűrészelik a fát. A theologiai szemináriumokból aztán a templomi szószékeken keresztül bejutott a köztudatba is a felszabadító felfedezés: a Biblia csak emberi mű, telve hibákkal, tévedésekkel, ellentmondásokkal!" Az eredmény az lett, hogy az egyház szavát nem tekintik többé isteni üzenetközvetítésnek a gyakorlati élet vonatkozásaiban. Maguk az egyháztagok, sőt egyházi vezetők sem Isten Igéje alapján foglaltak állást és döntöttek a közelmúlt idők világkérdéseiben, hanem az Igén kívül, sőt gyakran az Igével szemben álló befolyásoknak engedtek. A Szentírás így az ünnepi ájtatosság vagy ájtatoskodás kegytárgyává lett, holott Isten használati utasításnak szánta az ember gyakorlati élete számára. Élő Krisztus híjján a moralizáló vagy kultúrkeresztyénség nem tudta kötelezni a maga híveit sem, hát még a világot!