Barangolásaim Székelyföldön és környékén - Egy idegenvezető feljegyzései

Sorsom egy Hargita-alji faluba sodort, Zetelakára, ahol lehetőségem nyílt még jobban megismerni a Székelyföldet, a maga egyszerű, becsületes és szorgalmas székelyeivel. Közel kerültem a székelyek Szent hegy-éhez, a Hargitához, amelynek tövében, a templom és az iskola között, mondhatni egész életemet töltöttem. Nemzedékek sorait bocsátottam útra Tamási Áron szállóigéjével: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És tanítványaimmal, meg turista csoportjaimmal minduntalan jártuk ezt a vidéket, a Székelyföldet és környékét, ezt a földrajzilag és néprajzilag egyaránt gazdag világot, melynek bemutatására talán túl kevés is ez a szűkre szabott útikalauz csakúgy, mint maga a hely a világmindenségben. Kis bedekker jellegű munkámban élményeimet osztom meg azzal a szándékkal, hogy az erre vetődött vándor az általam bejárt útvonalakon megismerkedjen a Székelyfölddel és környékével: a Sóvidékkel, a szovátai és a parajdi sósfürdőkkel, a korondi és a tusnádi ásványvizek különleges ízével, a Bucsin-tetővel, a Görgényi havasok szemet gyönyörködtető festői tájaival, a Gyergyói-, Gyimesi- és Csíki-medencével, a Homoród-, Kis- és Nagy-Küküllő mentével, a háromszéki- és a barcasági tájakkal és helységeivel, a Tatros völgyén felbukkanó csángó településekkel, a Székelyföld fenyveseivel és lombhullató erdőivel, és e föld önzetlen lakóinak vendégszeretetével. Meggyőződésem, hogy a kedves vendég felejthetetlen élményekkel tarsolyában, szívében szeretettel fogja megőrizni a Székelyföldet.