Alberto Giacometti 1901-1966

A 20. század három szobrászóriásának műveivel Budapesten eddig csak kettővel találkozhatott a hazai közönség. Az angol Henry Moore-nak előbb az Ernst Múzeum mutatta be néhány szobrát és grafikáját, majd II. Erzsébet angol királynő látogatása alkalmából nyílt 1993-ban nagyobb, reprezentatív kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Az olasz Giacomo Manzú alkotásaiból a Műcsarnokban szerepelt egy szép együttes. Most az olasz-svájci Alberto Giacometti művészi világát tárja elénk ez az említetteknél nagyobb szabású kiállítás: a zürichi Kunsthaus és az ugyanott most új, reprezentatív és végleges helyet kapó Alberto Giacometti Alapítvány gazdag anyagát kaptuk kölcsön nagyívű és igényes válogatásban, számos más magángyűjtemény és múzeum féltve őrzött kincseivel egyetemben. Miként az ezt megelőző „Monet és barátai" című tárlat, a Giacometti életmű-kiállítás is csak és kizárólag Magyarország számára készült - alighanem utolsóként a maga nemében, hisz ha ez a gazdag anyag innen hazatér, ekkora terjedelemben aligha fogják bárkinek is kölcsönadni, vadonatúj helyén egy nemzeti pantheon részeként kezelik majd. Nekünk, magyaroknak az olasz-svájci alkotó többek közt azért is újdonság, mert ilyen térélményre törekvő, elvont és mégis klasszikus elemeket tükröző „mutatványos" nem járt még errefelé, s most közvetlenül részesülhettünk bűvölő varázslatában. A kétnyelvű (magyar-angol) album rendkívüli részletességgel mutatja be a művész korszakait, bőséges és magas színvonalú illusztrációkban gyönyörködve ismerkedhetünk meg életútjával.