A kuruzsló visszanéz

Bogumil
(Istennek tetsző férfiú)

A vallásalapító, BOGUMIL nevű bolgár pap Péter cár alatt élt, kb. 930-990. között.
A Bogumilok apokrif könyveit ő írta. Életkörülményei ismeretlenek.
A Bogumil vallás fő ideológiája az, hogy az ördög és az isten dualizmusban léteznek, kezdettől fogva bennünk van mindkettő. A látható világot és mindent, ami benne van, az ördög teremtette, míg a láthatatlan világ, a lelkekkel, az istené. Magukat kereszténynek nevezték, de mivel nem ismerték el az isten és ezáltal a pápa adományozta királyi címet, nem adóztak sem az egyháznak, sem a királynak. Birodalmuk a XV. századig fennállott, amíg a törökök le nem igázták őket. Befolyásuk kiterjedt az egész Balkánra, legnagyobb összefüggő birodalmuk Bosznia vidékén volt. Királyuk nem volt, az általuk kinevezett Bogumil papjuk volt a vezetőjük. Öntörvényűek voltak és nem ismerték a család fogalmát sem. A szabadságot hirdették tanaikban.
Amikor másodikos gimnazista koromban a bogumilsággal találkoztam, nagyon megtetszett nekem az elmélet. Hamar magamévá tettem. És is azt tartom, hogy bennünk két ember lakik: egy isten és egy ördög. Az ördög munkál bennünk, amikor önző érdekeinket és a gyönyört hajszolva az önmegvalósításon dolgozunk. Az isten pedig amikor a lélek gyönyöréért áldozunk (művelődés). Nem ismertem és ma sem ismerem el a hatalmat, a kényszert, megvetem az erőszakot és elítélem a kiszolgáltatottságot. Semmilyen vallást, a pártvallást sem ismertem el soha és soha nem fogok hódolni egyiknek sem. Nem tűröm a rám kényszerített fegyelmet, nem ismerek megalkuvást, nem tudok színlelni. Nem engedem magamat befolyásolni, még ha saját érdekemet szolgálja, akkor sem. Azonnal szeretem lerendezni az engemet ért sérelmeket. A kétszínűséget és a színlelést elutasítom. Az általam önmagamra kényszerített önfegyelmet megtartom, de a mások által előírt fegyelemhez nem tartom magamat. Nem tartom magamra kötelezőnek azokat a társadalmi normákat, ami a szürke tömegeket tartja kordában. Másokon felülálló színes egyéniségemet, tudásomat, polihisztori képességemet semmilyen szürke ideának, kampánynak nem rendelem alá. Csak a világ, a természet megismerése érdekel és az alkotás gyönyöre, ez az isteni oldala a bennem lévő dualizmusnak, míg a dualizmus másik arca: csak a test gyönyörei érdekelnek az ördögi oldalról. Ami a két véglet között van, az a látszat, az én, évek tapasztalatai alatt magamra öltött, Janus-arcom. Kis szürke egér külsőm mögé rejtem belső, isteni adottságú nagyságomat, melyet hiába akarnak a törpék beszűkíteni, lehúzni maguk közé, nem sikerül nekik, mert én Bogumil vagyok, az istennek tetsző férfiú, és akkor is BOGUMIL maradok, amikor ők még mindig csak egyek lesznek a szürkék tömegéből.

BOGUMIL