Elmondom, mert így történt...

Mintha egy szecessziós kávéházban ülnénk és a kerek márványlapon halkan koppanna a míves porcelán-kávéscsésze, s valaki a gomolygó szivarfüstben mesélni kezdene a régi időkről. Arról, hogy a XX. század elején még udvarolni illett a hölgyeknek, s tánc közben nem volt lekérés. Az akkori Budapestről, amely más volt, mint most; elegánsabb, tisztább, szeretetre méltóbb. Az egykori bérházak, bútorok hangulatáról, emlékkönyvek csevegő üzeneteiről is elmondja a mesélő, amit tud, amit velük kapcsolatban átélt. Ez az átélés ad a tényeknek, tapasztalatoknak sajátos ízt, ami valójában a meghitt, esti beszélgetések hangulatát idézi. E könyv egy naplószerű életrajz, amely csapongásaiban olyan motívumokat hord magában, amelyek megőrzésre érdemesek.

Bálint Marcell számos éven át operarendező volt. Aki akár csak beleolvas a könyvbe, azonnal észreveszi, hogy magamagáról beszélve szórakoztató történelmi dokumentumot hozott létre; a mi életünk egyik gömbszeletének hiteles képét.