Ajándékba kaptam az életet - Egy 16 éves lány feljegyzései Auschwitzből

"Behunyom a szemem. Mint egy film, úgy peregnek előttem a múlt eseményei. Most már tudom, mi az, félni a haláltól, és harcolni az életért. Mit jelent az, amikor az embernek semmije nincs, csak a meztelen élete. Tudom már, hogy hideg nehezebben elviselhető, mint az éhség, és a kettő együtt maga a pokol. Annyi embert láttam elpusztulni, hogy néha szégyellem magam, miért is tudok örülni. Nem voltam különb a többieknél, akik meghaltak, és mégis ajándékba kaptam az életet. Nem tudtam volna büszkén menni a halálba. Nem éreztem volna felemelő érzést, hogy meghalhatok a hitemért. Utolsó percig lázadást éreztem volna, hogy mindez miért van. Süt a nap, kitárom sovány karjaimat és örülök az életnek. Még 17 éves sem vagyok. Talán megbocsátható, hogy előre akarok nézni."