Leo Africanus kiváló utazó és földrajzíró egyik nevét a
műpártoló Medici-családból való X. Leó pápa után kapta, akihez engesztelő
ajándék gyanánt érkezett, a másikat Afrika leírása című korszakalkotó
munkájának köszönheti. Amin Maalouf regényének lapjain megelevenedik a granadai
születésű, a spanyol hódítók elől Fezbe menekülő, Timbuktut, Kairót történelmük
kritikus időszakában meglátogató szabad szellem rendkívüli pályafutásának
negyven esztendeje. Az ő éles szemének, fogékony elméjének, az élet örömeiben
tobzódó személyiségének tükre láttatja a nagypolitika intrikáit, a hétköznapi
létet, a kisemberek, nagy emberek kedvteléseit és hányattatásait. Nem
gáncstalan lovag, de hát vér szerinti atyja, Mohamed, a mázsáló, sőt névadója,
a Szentatya sem makulátlanok, ő azonban bennük is, mint még sokakban, fel tudja
kelteni és becsüli is az emberi érzést. Hajtja a nyughatatlan reneszánsz vére,
sok kaland végén, az öregség küszöbén, a hanyatlással és a pusztulással
sokszorosan szembesülve sem tud szebbet-jobbat kívánni féltett fiának, mint
kíváncsiságot és nyitottságot.