Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent - Avagy így tanultuk a szerelmet

,,?vek ?ta kitart?an gyakorlom a tudatos ?lmod?st. Amikor az alv? pontosan tudja, hogy ?pp ?lmodik. Meg kell pr?b?lni k?rbefordulni, gondolatban. Aki ?gy forog, mozg?s?val kimetszi a val?s?got, egy k?rt, egy bubor?kot v?g a leveg?b?l. L?gg?mbben lebeg, aminek a sz?le f?ny. Amikor ?lmomban sz?p lassan k?rbeforgok, egy m?sik n? leszek, akit a bet?z? nap ?pp fel?breszt. Elv?gzek egy val?s?gtesztet, de a val?s?g becsap, visszaalszom, majd bel?l ?bredek fel, egy m?sik t?k?r belsej?ben." Karafi?th Orsolya leg?jabb k?nyve olyan, mint ez az ?lom: k?rbe-k?rbe az ?nismeret t?k?rlabirintus?ban, ahol minden t?k?rfal egy-egy ?j tekintet, egy-egy ?j ?rzelem f?nyt?r?se. A szerelmi csetl?s-botl?s hol vicces, hol dr?mai pillanatai k?rk?r?sen ism?tl?dnek, m?gnem v?g?l ez az ?lomb?li k?rmozg?s kimetszi a val?s?gb?l, ?s megjelen?ti el?tt?nk az elbesz?l?i hang tulajdonos?t, aki, miut?n ?ggyel-bajjal kievick?lt az ?tveszt?b?l, hars?nyan ?s sz?vb?l r?h?g ezen az eg?szen.