És hirtelen minden egészen más - Találkozás az elmúlással, a halállal és a gyásszal

A félelem beteggé tesz. Szorongásossá tesz, bénító rémületbe kerget. A félelem inkább hisztériát, mintsem hitet vagy reménységet váltana ki. Ilyen kérdéseket, mint: ,,Miért hagytál e mélységünkben, amely minket megsemmisítéssel fenyeget?" ,,Miért kell embermillióknak naponta éhen halni és elvérezni?" - olyan emberek is felteszik, akik hiszik, hogy Isten szeretet. Hogy foghatná fel az ember az ijesztő messzeséget, amelyben Isten az embert elhagyni látszik? Isten gondolatai rejtve maradnak előttünk. Hiába ostromolja az értelem a bezárt ajtót, amely mögött a halál titka rejtőzik. Sok ember - a többség - úgy éli meg a halált, mint értelmetlen pusztulást. A keresztény hit alapjainak és központi tartalmának elhalványulásával eltűnik a halál utáni Istenhez való közellét bizonyossága is.

A Biblia szól arról, miként vállalta Jézus is az élettől és a haláltól való félelmet. Utolsó szolidáris tettében végigszenvedte a pokoli gyötrelmek látszólagos értelmetlenségét: ,,Én Istenem, miért hagytál el engem?" A sötét nagypénteki égbolt alatt ez egy liturgikus ima volt. Ebben a legsúlyosabb kísértésben is megmaradt Jézus az Atyával való kapcsolatban.

Jézusban ismerhetjük meg, hogy milyen az Isten. A vele való találkozásban tudunk a halál titkával együtt élni.