Csanádi Imre költői világa I-II. - Pályakép

A Csanádi-monográfia szerzője a költőt, a műfajokat és formákat az irodalom és a társművészetek kapcsolatrendszerében mutatja be. Felvillantja az 1920 és 1991 között élt költő, irodalombúvár és szerkesztő életművét befolyásoló kultúrtörténeti tényeket. Bemutatja a szülőföld kisvilágát, a családi környezetet s azt a hagyományrendszert, mely meghatározta Csanádi Imre verseinek értékvilágát. Empátiával mutatja be a kulturálódásban kitörési lehetőséget kereső falusi fiatalember erőfeszítéseit, katona- és hadifogolysorsát. Képet ad a kortársakhoz való viszonyáról. Kapcsolatot teremt Csanádi és a többiek között, Babitstól, Radnótitól, Weörestől Benjámin Lászlóig, Nagy Lászlótól, Juhász Ferenctől Csoóri Sándorig, Tornai Józsefig; Csoórit gyakran tanúként idézi a közös szülőhelyről, Zámolyról szólva. Nyomon követi a kultúrpolitika változásait. Vizsgálja a ritmusrendszerek használatát s a szimultán vers újraformálását. Élvezetesen tárgyalja a folklór tematikus és motivikus vonatkozásait. Magyar és világirodalmi analógiákkal mutatja be, miként alakította ki a költő a maga sajátos nyelvét, hogyan szintetizálta a népi, a régi és a 20. századi nyelvet és formákat. Nyomon követi a hadifogságban született verseket, az 1953-as megújulást, a társadalomkritikai és formai szempontból egyaránt jelentős műveket. Ismerteti és újragondolja a fontosabb kortársi kritikákat. Vizsgálat alá veti a költő utolsó versciklusában, az írott képekben a komplex esztétikai indíttatást. Együtt érvényesíti az elemzői pontosságot és az intuíciót. (Sipos Lajos)