Ady Endre levelei II.

Diósadi Ady Endre (Érmindszent, ma Adyfalva (románul Ady Endre), 1877. november 22. - Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője.
Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban.
Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában, a nagykárolyi piarista gimnáziumban, és a zilahi református kollégiumban végezte.
1896 júniusában érettségizett. Szülei beíratták a debreceni jogi akadémiára.
1899-ben Debrecen című folyóirat munkatársa lett.
1899 végén Nagyváradra ment.
1900-ban a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, majd a Nagyváradi Naplónál dolgozott.
1903 augusztusában találkozott Diósyné Brüll Adéllal (Léda), egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt és látogatóba ment Nagyváradra. Ő lett a múzsája.
1904-1907 között hétszer járt Párizsban.
1905-ben a Budapesti Naplónál helyezkedett el.
1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak élete végéig munkatársa volt, majd szerkesztője.
1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt.
A Léda iránti szerelme 9 évig tartott. Az asszony 1911-ben halott gyermeket hozott világra a költőtől, ezután megromlott kapcsolatuk.
1912 áprilisában Ady szakított Lédával (Elbocsátó szép üzenet).
1914-ben találkozott a 20 éves Boncza Bertával (Csinszka), akivel 1911 óta levelezett.
1915-ben a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak.
1918-ban 4 év hallgatás után újabb verseskötete jelent meg A halottak élén címmel.
1919. január 27-én halt meg, 42 évesen.