Apáról fiúra

A. B. Yehoshua regénye öt - csonka párbeszédben előadott -egy-egy kisregénynek is beillő briliáns történet zsidókról és nem zsidókról, 1982-től - időben visszafelé - 1848-ig, az utolsó történetig. Az összekötő kapocs Máni úr, aki valamennyi történetben jelen van, aki miatt az adott történetet el kell mesélni. Miközben szó esik Izraelről a nyolcvanas évek elején, tizenöt évvel a hatnapos háború után, Krétáról a második világháborúban, Jeruzsálemről a tizenkilencedik század közepén. És szó esik mindenütt a szülő-gyermek kapcsolatról - a sajátos stíluson túl ez a könyv másik eredeti és megragadó eleme. Még különösebb, szinte rejtélyes és izgalmas a beszélő, valamint - az éppen aktuális - Máni úr viszonya. Ez az, ami rabul ejti az olvasót, akinek mindenképpen meg kell tudnia: mi vonzza az adott elbeszélőt az általa esetenként alig vagy rövid ideje ismert Mónihoz? Miért foglalkoznak vele annyit? Miért akarják megmenteni? Meg tudják menteni? Egy német katona egy krétai zsidót? Egy fiatal lány annak a fiúnak az apját, akit csak néhány hete ismer? Egy lengyel orvos a jeruzsálemi szülészt, aki halálosan beleszeretett a húgába? Hogyan fogja elérni a brit katona, hogy a kémkedéssel vádolt és halálra ítélt brit állampolgár Mónit a bíró felmentse? Minden Máni megszállott, minden Máni életveszélyben van, érte küzdeni kell. Az író pedig - akár egy krimiben - késlelteti a válaszokat, Máni sorsának kimenetele csak az utolsó oldalon derül ki, mert a beszélő vagy nem akarja, vagy nem meri felfedni a teljes igazságot. Letehetetlen történet, igazi irodalmi bravúr.