A keresztény Európa szellemi gyökerei - Az öreg földrész hagiográfiája

A kétezer éves keresztény Európa emberi, szellemi, lelki gyökerei: vannak egyáltalán? Ha igen, az ezekből felszínre kerülő értékek: láthatóak? Tapinthatóak? Bizonyíthatóak? Kik azok, akik életében tettenérhetőek ezek a mélyből fakadó értékek? Akik hordozták, gyarapították, örökségként ránk hagyták? Európa századainak szent életű ismert vagy ismeretlen vagy anonim keresztényei. Nincs ember, aki ezt a sokmilliós sereget valaha is át tudná tekinteni, számbavenni, osztályozni, elhelyezni a térben és az időben. Öreg földrészünk a szentek kontinense. Róluk írni, eleve kilátástalan vállalkozás. Csak a „hivatalosan ismert" nevek (Martyrologium Romanum) vaskos fóliánsokat töltenek meg: keresztény férfiak és nők, ifjak és gyermekek, mindenféle életállapotban, történelmi korban, társadalmi szinten, akik befogadták Isten kimondhatatlan, ingyenes szeretetét, és tovább is adták, ha kellett, életük árán. Európa viharos történetét át- meg átragyogják ezek a szent életű keresztények. A krisztusi Örömhír örök értékeit építették az Európa-házba. Nélkülük, szentjeink nélkül nincs európai értékrend, kultúra, nincs európai történelem! Európa nemzeteinek identitása legtisztábban egy-egy szent nő vagy férfi alakjában mutatkozik meg. Ki ne hajolna meg egy itáliai Assisi Ferenc, egy magyar Árpádházi Erzsébet, egy spanyol Avilai Teréz, egy cseh Zdiszlava, egy orosz Radonyezsi Szergej, egy lengyel Maximilian Kolbe, egy albán Teréz anya, egy bolgár Rilai Iván, egy litván J. Matulaitis, egy görög testvérpár, Cirill és Metód, egy francia Bernadette, egy ukrán Jozafát, egy svéd Brigitta, egy szerb Száva, egy német Edith Stein, egy örmény Mechitar és társaik előtt? Egy-egy nemzet legnemesebb képviselői, lelki-szellemi értékhordozói ők. Ha Európa valódi történelmét akarjuk áttekinteni, a földrész szentjeit is meg kell szólítanunk. Az európai történelem véres porondján diktátorok, gátlástalan politikusok játszadoznak emberéletek millióival; fontosságuk tudatában profitorientált pénzimádók áldoznak a mammonnak: ezeket a gyökérvesztett figurákat szívesen felejti a közösségi emlékezet, vagy küzd meg velük a jelenkor. Egy szentéletű szülőpár, egy békét sugárzó keleti szerzetes, egy Krisztust követő tudós s magát a gyógyító Krisz- tus eszközének tekintő orvos, embernemesítő nevelő vagy tisztaságát védő fiatal, nem beszélve a hitükért életüket is odaadó ismert és ismeretlen vértanúk számolatlan seregéről -, bevilágítják ezt a önzéstől szabdalt európai színteret. Testvéreink, a szentek előttünk jártak a „keskeny úton", hitelesen ma is ők mutatnak Európa jövőjének távlatai felé. A szentek egyességében megfoghatjuk segítő kezüket. De jó, hogy VANNAK!