Vízcseppek

AZ ÚSZÁSRÓL Emlékek az ókori úszásról Az ókor legkitűnőbb eposzai kiváló úszóteljesítményeket örökítettek meg. Homérosz (Kr. e. VIII. sz.) halhatatlan művében, az Odüsszeiában nagyszerű teljesítményről olvashatunk: Odüsszeusz tutaja az irtózatos viharban összetört, és a főhős két teljes napig hányódott, úszott a tengerben. Igaz, közben Leukothea tengeri istennő a segítségére sietett a fátylával, hogy azt helyezze a dereka alá. Odüsszeusz így a harmadik napon elérte a partot és sikerült megmenekülnie. A világirodalom egyik legnagyobb költője, a római Vergilius remekművében, az Aeneisben szintén említést tesz az úszásról. Az első énekben a trójaiak hajótörését írja le Afrika északi partjainál: "a hajótöröttek közül itt-ott gyér úszók tűnnek fel a szörnyű özönben", akik úszva igyekeznek a partot elérni. A kilencedik énekben a trójaiak a rutulusokat és hős vezérüket, Turnust a Tiberisbe szorítják: szorongatott helyzetében Turnus teljes fegyverzetével a folyóba ugrik, és átúszik övéihez. Ugyancsak kiemelkedően nagy úszóteljesítményt találunk a finn nemzeti eposzban, a Kalevalában, ebben többször is szerepel az úszás. A világirodalom egyik legromantikusabb úszásáról a hetedik énekben olvashatunk: a Vízanya fia, Väinämöinen nyolc napig úszott egyfolytában, s ez mai szemmel nézve is csodálatos teljesítmény. Egy izlandi monda egy édesanya hősies küzdelméről és nagyszerű úszóteljesítményéről mesél. E monda szerint a hősnő, Helga két fiával egy szigetre menekült a rájuk törő ellenség elől, de mivel a szigetet nem tartotta biztonságosnak, nagy elhatározásra szánta el magát. Az éjszaka leple alatt négyéves kisfiát, Björnt a hátára vette és így úszott a szomszéd városba. Itt biztonságba helyezte a kisfiút, és pihenés nélkül visszaúszott másik fiáért, a nyolcéves Grinkelért. Közben vihar tört ki a tengeren, anya és fia majdnem odaveszett, de Helga erejének végső megfeszítésével mégis meg tudta menteni gyermekét. A Bibliában Ézsaiás próféta könyvében egy egészen pontos utalás van az úszásra: "És kiterjeszté kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék..." A kiterjesztett karokról egyértelműen a mellúszásra következtethetünk. Az ókori irodalom Kr. e. 508-ban említi először az úszást. írója az a görög Düonüsziosz, aki történeti munkáiban az etruszk hadjáratokkal foglalkozik. Két nagyszerű katonai hőstettet örökített meg, és mindkét történet középpontjában az úszás áll.