Vitázom önmagammal

Verbényi József, aki ma életének 77. esztendejét tapossa már, korunk egy kiveszőben lévő emberfajtáját képviseli. Életét kora ifjúságától kezdve mindig odaszentelte annak a közösségnek, amelyben élt. Sorsa a kosárlabda sport lett, itt emelkedett a legjobbak sorába, de mindazonáltal ő sokkal több volt, mint egy kiváló sportvezető a többi között. Verbényi József - noha a saját szakterületén a legjobbat érte el -, nem maradt meg egy szűk terület szakemberének. Ő nem csak sportvezető volt, nem csak edző, nem csak tanár, hanem kutató szakember, szakfordító és szakíró is, aki megteremtette a maga számára azokat a képességeket, amelyekkel a közösségért a legtöbbet tudta tenni. De ezen túl nevelő volt és elsősorban ember, aki nem csak a tanítványok, hanem a szülők és a társadalom érdekét is mindig szeme előtt tartotta. E könyv írásaiból készített válogatás, amelyből megtudhatjuk, hogyan gondolkodott, hogyan cselekedett, hogyan vitte előre azokat az ügyeket és közösségeket, amelyeket, őrá bíztak. Családja életében visszatükröződik az elmúlt század minden szépsége és borzalma, mint oly sok család tragédiájában. Vigasztaló, hogy Verbényi Józsefet életútja során olyan emberekkel hozta össze az ég, akik hű barátoknak bizonyultak életének nehéz éveiben - kitartottak mellette és támogatták, hogy el tudja viselni az elviselhetetlent. Tanítványai és kollégái de szinte mindenki, aki kapcsolatba került vele, hatalmas szakmai tudásáért, ügyszeretetéért, szilárd jelleméért és szerénységéért mély tisztelettel szerették és szeretik. Élő legendaként jár közöttünk, de ma is mindenki számíthat rá, ha tanácsot vagy segítséget kér tőle. A magyar kosárlabda sportért végzett munkája alapján joggal tekinti őt minden beavatott a magyar sportvezetés egyik legnagyobb alakjának.