Visszanézek

Részlet a könyvből: - Hallod-e Zsofikám, megrottyant mán a hamu a rézbokrácsban? - és a kisszékre telepedett Darabosné, megpihentetni kicsit, fáradt derekát. Nem ösmerős szokás ugyan a fáradtság Darabos Lidi nénémnél, Ferkó bátyámnál, de igazán szólva Zsofi lányuk jól elkényesedett mellettük. - Mán dehogy is hajszulom munkába - mondogatta Lidi néne, ha valaki is szóvátette előtte, - hadd kémélje, ha olyan kényös a dereka: Mögtöheti, egyeslány. Most is egymaga szappanozta föl a ruhát a pálósajtárba. Jobban belefárad ebben az embergyerke, mint a répakapálásban. Huszonegynéhány lepedő került a sajtár aljára, utánna jöttek a Ferkó bátya vászon alsói, utánna a Lidi néni péntői, legföllül a szakajsztóruhák meg abroszok. Jól összejön a vászonnémű egész esztendőben. Erős munka, nagy munka a párulás, segítség is kell hozzá mint az aratáshoz vagy szürethez. De hát ennek is meg kell történedni egyszer egy esztendőben, így tavasztájt, akár Szentmihálykor a búcsunak.