Versvilágok határán

Manapság nem megy ritkaságszámba, hogy valaki 60 esztendősen jelentkezik első szépirodalmi kötetével. Az azonban a fehér holló gyakoriságával vetekszik, amikor ez az első kötet valóban szépirodalom, nem csupán utánérzés, unaloműző kedvtelés, a számvetés kényszere vagy egyszerűen silány szépelgés. Botz Domonkos ilyen értelemben fehér holló. Akár prózai, akár verstermését olvassuk, igazi, vérbeli, nagyszerű irodalmat kapunk, értékes, időtálló, művészi rangú teljesítménnyel találkozhatunk. Ráadásul úgy verseiben, mint prózai írásaiban egy kiérlelt, kiharcolt, kiküzdött írói hangnem és egy egységes, szilárd alkotói világkép tárul föl előttünk, amelynek leginkább meghatározó elemei, messziről világító igazodási pontjai a hűség / kötődés, valamint a szeretet / szerelem értékpárjai. Botz Domonkos kötődik az ember-formálta, de organikus létezésére még jól emlékező természethez, a városok tereihez, hűséges a néphez és kultúrához, amelynek szerves része. (Bene Zoltán)