Veronika fél élete

Nem ismerem azt a nőt, akiről ez a könyv szól. Mégis ismerem minden mondatát, amit az életéről mesél. Egy gyerek, akit valahogy elfelejtenek megtanítani szeretni önmagát. Aztán azt hiszi, hogy ehelyett másoknak kell szeretni őt. Aztán szeret olyanokat, akik tán nem is érdemesek rá. Közben meg kell tanulnia jól szeretni a gyerekeit, pedig még mindig nem szereti magát. Aztán elfogadja és megszereti végre magát. Ekkor elzárják tőle mások szeretetét, de már erős, anélkül is megy. Átlagos sztori, mondhatnánk, sokunké. Ám ez a nő közben végig énekel! Nem a kádban bánatában, vagy a buliban mámorában, vagy a villamoson maga elé. Ő színpadon énekel, mások örömére. Úgy tanulja a szeretetet, hogy közben adja. Ez már nem átlagos sztori. Olvassák el, és rájönnek, mennyire nem az. Hajós András dalszerző, az operaportal.hu társalapítója A színház talán legnagyobb illúziója, hogy rivaldafénye fizikailag a színészt, mentálisan viszont a nézőt vakítja el. Nem látja, hogy aki a színpadon áll és énekel, szerelmes vagy meghal, az nem egy félisten, hanem pont ugyanolyan halandó és esendő lény, mint ő maga. Turandot valójában nem jégszívű hercegnő, hanem egy minden porcikájával szeretni akaró nő. Veronika második élete tulajdonképpen az első. Az igazi, a sajátja. A darab, amiben nehezebb helytállni, mint bármelyik másikban, amelyet nem az égiek írnak, és a sors rendez. Aki elolvassa ezt a könyvet, Fekete Veronika történetét, már soha többé nem fog hunyorogni a rivalda fényétől - legalábbis nézőként. Zsoldos Dávid a Fidelio.hu alapítója