Utcák, szavak, emberek - A városi tér és használata Párizsban a középkor és a kora újkor határán

Utcák, szavak és emberek- a jelen könyv három főszereplője. Az utcák a már akkoriban mítosszá vált Párizsnak, a 15-16. század felfoghatatlanul nagy metropoliszának a helyeit jelképezik: a szűk sikátorokat, a vásárterek forgatagát, a templomtornyok tucatjait, falakat és kapukat, magánházakat és palotákat, az ünnepek és kivégzések színpadát. A szavak egyrészt utalnak azokra a krónikákra, bűnügyi történetekre, útikönyvekre és adminisztratív feljegyzésekre, amelyek alapján megismerhetővé válik a középkori város. Másrészt kijelölik az elemzés egyik fő kérdését: hogyan lehet elmesélni a várost, szóban feltérképezni az ismerős helyeket, meg lehet-e ismerni a térbeliség szókincsét, nyelvtanát és poétikáját egy fél ezredév távlatából. Végül pedig az emberek a Párizs utcáin sétálgató kézművesek, a városi élet krónikáját fogalmazó jogászok és papok, a munkába vagy kocsmába igyekvő mesterlegények, a féltett ereklyéiket körmenetben magasra emelő szerzetesek, a városiakat megrendszabályozni törekvő királyok, az éjszakai utcákon randalírozó fiatalok vagy éppen az utolsó útjukra induló halálraítéltek és hóhéraik. Kicsik és nagyok, gazdagok és szegények, hatalmasok, közemberek és gazfickók, akik ilyen vagy olyan módon használatba vették, bejárták, megtapasztalták és szavakba öntötték a hatalmas város terét. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, a 15-16. századi Párizs várostörténetének kutatója. Előző könyvében a középkor végi Párizs híráramlási rendszerét mutatta be.