"Urunk, taníts minket imádkozni"

ELŐSZÓ Részlet: Miért kell megtanulni újra imádkozni? Azért magányosodott el az ember, mert szívében elveszítette azt a beszélgető partnert, aki mindig jelen van. Bezárult az ég és a másik ember felé vezető hidak is leomoltak. Belezuhantak az embert embertől elválasztó szakadékok mélyébe. A szentnek tartott közösségek érdekközösségekké silányultak, és hiába mondjuk a magunkét, amikor a másikat sem értjük. Ezért hát eljárunk pszichiáterekhez, csodakuruzslókhoz de a segítségükkel nem jutunk célhoz, nem találjuk meg soha önmagunkat. Az ember abból a belső beszélgetésből születik, amit a szíve mélyén folytat. Meg kellene találni újra azt a régi anyanyelvet, aminek segítségével újra szót értünk istennel, világgal, felebaráttal. FÜLSZÖVEG Az imádság olyan beszélgetés Istennel, ami nem őt változtatja meg, hanem engem. Istennek nincs szüksége a szépen fogalmazott szavaimra, nekem van őrá szükségem, mert benne, vele kapcsolatban vagyok ember igazán. Isten hív bennünket, mert beszélgetni akar a szívünkkel. Nem új Mi Atyánkot akar tanítani, hanem vágyat akar ébreszteni a szívünkben a vele való közösségre. Azt akarja, hogy így vele járó, szüntelenül imádkozók legyünk, akik életüket Isten tenyerébe helyezték, hogy Jézus az ég felhőiben értünk jöhessen.