Törökországi napló 1849-1850

Mészáros Lázár altábornagy (1796-1858), az 1848-i első felelős magyar minisztérium hadügyminisztere, a szabadságharc egyik katonai vezetője angliai száműzetése idején, Jersey szigetén fejezte be törökországi internálásáról írt naplóját, néhány hónappal azután, hogy a cs. kir. hadbíróság ítélete alapján, a pesti Újépület mögött in effigie felakasztották. A ,,Törökországi Napló" egyike a legérdekesebb, máig kéziratban maradt emlékiratoknak. A nagyon is kényes ízlésű és mindenkor kritikus Gyulai Pál például így írt róla a Budapesti Szemlében: ,,Mészáros Lázár hagyományait olvasva, önkénytelenül Mikes Kelemen jut eszünkbe." Gyulai szerint a Napló egyszerre becses irodalmi mű és értékes történeti forrás, amelyet hol mélységesen keserű hangulati hullámzás, hol iróniába hajló jóakaratú humor itat át. Egyébként mindazok, akiknek módjukban állt a kéziratba betekinteni (pl. Arany János, Szokoly Viktor, újabban Kosáry Domokos), lényegében osztoztak Gyulai véleményében. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a Napló mind ez idáig miért nem jelent meg? Alighanem az az oka ennek, hogy Mészáros feljegyzései részint roppant szubjektívek, részint igen sok olyan elemet, tényt és vélekedést tartalmaznak, amelyek - ha más-más oldalról és előjellel is - kényelmetlenül érintették az elmúlt 150 év különböző hivatalos köreit, mozgalmait és irányzatait. De bármint történt is, a ,,Törökországi Napló" most először jelenik meg a Zrínyi Kiadó gondozásában, a Terebess Kiadóval közös kiadásban. A Napló keletkezését és hányatott sorsát a hadtörténész, Ács Tibor előszava ismerteti, ő a szöveg sajtó alá rendezője is.