Tizenhét hattyúk

Ki írta a Tizenhét hattyúk című könyvet? Erre a kérdésre fogok röviden válaszolni, egyrészt mert már úgyis szinte mindenki tudja, másrészt tudni nem tudja szinte senki, csak egészen biztosan sejti. Ha azt nézem, ki írta például a Fancsikó és Pintát, vagy hogy a Lili-könyvért benyert pénzek után ki fizet adót, akkor egyszerűen azt kell mondani: én írtam, alulírott. Volna azért ezen önkéntes bevallásban kis bizonytalanság és szomorúság. Mert tudom, van, akinek mindez csalódást jelent, hisz azt gondolhatta egy ideig, hogy akkor most van itt tényleg egy tündöklő és vagány és kiszámíthatatlan, húszéves, szépséges nő, aki így meg így, ezt meg azt - és ehelyett kiderül: látjuk, mi derült ki... Önzőn osztozom ezen olvasók érzéseiben: nekem is kevesebb marad így. Arra kérném ezért az olvasót - ha ez lehetséges, amit nem tudok -, hogy tudván most már, amit tudnunk kell, a továbbiakban, ez ügyben, mégis tekintsünk el tőlem - azért csak, mert jobban járunk így mindketten, én is meg te is, Olvasó -, borítsunk rám fátylat, és vegyük úgy, hogy ezt a Tizenhét hattyúkat Csokonai Lili írta "e nyívvel tellyes világnak". Kelt, persze, Budán, július 16-án: Esterházy Péter (Élet és Irodalom, 1987. június 19.) Könyvvilág (87/5.) "... a Tizenhét hattyúk a végletek könyve. Pontosabban: az összebékíthetetlenek összebékítésének könyve. Egy igazi pogány - ha tetszik: görög - sorstragédia evangéliumi megformálása. Egy banális kortárstörténet sorssá emelése: mitologémateremtés." Élet és Irodalom 87. május 29.) "A Tizenhét hattyúk a művészet és a lét, a valóság és a fikció határait döngeti - spekuláció nélkül, a művész teremtő erejével. Újra megcsillantva előttünk a már-már elfeledett bizonyosságot: az igazi művészet megváltás, mert képes beleszólni életünkbe... Nekem kétszer kellett elolvasni a könyvet. Először egyvégtében, belezuhanva, másodszorrra járékosan, a bujkáló írót keresve. Pedig egyszer kell: a tragikus élet játékosságával."