Tisza menti mozaik

Cs. Simon István vajdasági magyar költő, szociográfus, újságíró Előszó: ,,Dezsavű-szerű élmény Szándékosan írtam címként a francia kifejezés magyar olvasatát, mert - úgy érzem - csak így tudom kifejezni azt az érzést, ami Cs. Simon István itt található írásai kapcsán bennem felerősödött. Mintha már olvastam, hallottam, láttam, átéltem volna egyszer... Emellett azt is le kell jegyeznem, hogy olvasás közben eszembe jutott az a pillanat, amikor életemben először úgy hallgattam egy több tételes komolyzenei szerzeményt, hogy közben figyeltem az egész szerkezetére. Az egyszerű dallam(ok) sorozatos ismétlődésire, az át- és feldolgozott, más-más kísérettel ellátott, hangszerelt motívumok felfedezésére. Nagy fába vágná a fejszéjét az, aki műfajilag szeretné behatárolni Cs. Simon István itt található műveit. Képtelenség ezeket a rövid lélegzetű, karcolatszerű írásokat elhelyezni az irodalom műfaj-sablonjaiban, mert szinte mindegyikben megleli az ember az IN MEMÓRIÁM ,,kellékei'-t . Gyászjelentéseket és megemlékezéseket olvashatunk ki az ismétlődő gondolatokból, egy letűnt - s talán a jelenleginél jobb - világról, amelynek fájdalmas elvesztése végigkíséri sorsunkat. Igen, mindannyiunkét (nemcsak az íróét), mert az egész Tisza mente tanyavilága - legyen az Észak-Bánátban vagy Észak-Bácskában - az össz délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség meghatározó értéke volt, minden egyes pozitívumával és hiányosságával vagy visszásságával. Ahogyan sorsmeghatározó volt az író számára Terján, a szülőfalu elvesztése (s ha szigorúak akarunk lenni, akár azt is gondolhatjuk, írhatjuk, mondhatjuk: szándékos, erőszakos eltüntettetése), akár mindnyájan megtalálhatjuk saját ,,Terján'-unkat a hármashatár jelenleg magárahagyatott szögletében, az Orompart valamikori tanyákra utaló magányos vagy csoportos fáinál, a homokvidék szélén található Ostorka-maradéknál... Múltbanéző, Falunézőben, Tájkép - enyészettel, Sorssoroló és Tengődök; ezek a fejezetcímek. Miután végigolvassa bárki, azt mondjatja: esetleges a besorolás, ő másképpen végezte volna azt el. Talán ez is a célja a szerzőnek, hogy önmagunkban rakjunk rendet, önmagunkban végezzük el az emlékeink (legyenek azok örömteliek vagy fájdalmasak) besorolását, rendszerezését; mert csakis így tudunk szembenézni a múltunkkal, de egyben a jelenünkkel is.