Tettének oka ismeretlen...(Dedikált.)

"Az írók klubjának pályadíjnyertes regényéről, ami azonfelül három kiadást ért meg a közönség körében, legalábbis kockázatos rosszat írni. Mégis hadd kezdjem a gáncsolással. Ez a regény abban a hibában leledzik elsősorban, amiben a legtöbb ifjú író munkája. A szerzője minden jót bele akar zsúfolni és így valami olyan barokkos tékozlást művel mondanivalóival, hogy éppen ez a túlszínes és túlelmés modor teszi hangjában monotónná a regényt. Nem tudja ezt eliminálni az impresszionista és fordulatos meseszövés. Folyvást úgy érezzük olvasásközben, hogy egyszerűsíteni kellene a szerzőnek írásmodorán. Kevesebb jó, több volna. De megengedem ennél a kifogásnál, hogy egy vitában ellenérvnek okvetlen a szerző javára esnék latba az, hogy előadásmódja a legkeresettebb helyeken is egyéni ízű. Őmaga lát a maga módján meg dolgokat, saját szemével, a képzelete a valóságot szivárványoztatja elénk, vagy legalábbis erre megvan a kemény akarata. Inkább naiv tévedéseket kapunk, mint olvasmányok reminiszcenciáit. És ez dícséretes dolog. Ez a remény és a tehetség. Okvetlen mellé kell állni. Mindenesetre hiszem, hogy tényleg elbírja ez a regény a szigorú, igaz kritikát, valami semmitmondó méltatás helyett. Mert okvetlen valami értékeset kapott tőle elolvasója. Bátor és érdekes írás!" Tersánszky J. Jenő