Tengertánc

Egy dél-olasz szigeten találkozik két magányos ember: a lány készülő regényéhez gyűjt anyagot, a hallgatag férfi a helybéliek mindennapjait éli. Nem értik egymás nyelvét, ám a köztük fellobbanó furcsa, érzéki szerelem mindkettejüket kizökkenti addigi életéből. Amikor a lány e bizarr kapcsolat vonzásából menekülve hazatér - egy másik tenger másik partjára, az oregoni kisvárosba -, gyilkossági ügybe keveredik, melynek szálai a kábítószer-kereskedelmen át egészen a magas politikai körökig vezetnek. Mindaz, ami fontos számára, veszélybe kerül. Szinte mindenkivel meg kell küzdenie - a szövetségi nyomozókkal, a kisvárossal és nem utolsósorban önmagával. Az oregoni kikötőben pedig felbukkan egy idegen halász... Fordulatos, lebilincselő, egyszersmind elgondolkodtató regény szenvedélyről és kísértésről, útjukat kereső férfiakról és nőkről, drogról és politikáról, bűnről és megváltásról. "Amikor a tonvadászok a hatvanadik óriást is legyőzik, felhagy a számolással. A Nikon kicsúszik a kezéből, nagyot koppan a fedélzeten. - Uramisten! - suttogja Leonard, és elfordítja tekintetét a vértől vörös, örvénylő vízről. De Sasha nem képes szabadulni. Előbb egy kéz szorítását érzi a vállán, aztán ez a kéz megrázza, húzná el a korláttól, de hiába, szorosan markolja a rudat. - Sasha! Milyen csönd van, gondolja a lány, milyen durván hasít bele ebbe a csöndbe a tulajdon neve. A halászok rikoltozása sem hallatszik már, a ráis is elhallgatott, ki tudja, mikor döfték le szigonnyal az utolsó tonhalat. Leginkább a fáradtság apasztja el a szavakat. Sanónak végre sikerül lefejtenie a korlátról a lány kezét. Maga felé fordítja, kényszeríti, hogy ránézzen. És Sasha hosszú percekig nem lát mást, csak a halász borostyánszínű, valószerűtlenül tág pupillájú szemét, s a benne tükröződő félelmet."