Tavaszi eső (Railo)

"A kainuui vizek felső folyásánál, ott messze, a nagy, szigettelen, sima sziklákkal és őserdővel szegélyezett, szomorú, nyílt vízen ebben az évben a szokottnál tovább tartotta magát a jég. Már május közepe is elmúlt, de az éjszakai hidegek még annyira megerősítették a jégpáncélt, hogy reggelenként rámerészkedhettek, de csak a partoknál. A beszögelő földnyelveknél és fokoknál vigyázni kellett, mert ott a fagy az áramlástól gyengébb volt. az időjárás zordon maradt és az egész természet tétlenül, majdnem halott egykedvűségben nyugodott. Jyrki, a határon túlról jött árva karjalai fiú, a Niemi-tanya bérese, a tó partszegélyén ledöntött odvas fenyők koronáját gallyazta. Abbahagyta a baltacsapkodást, nyujtózkodott, rábámult a nyilt vízre és barna szemeiben vágyódás tükröződött. A feketedő jéggel borított vízhát és a föléje boruló dermedt szürke égbolt leküzdhetetlen, nyomasztó szomorúságot ébresztett lelkében. Tekintete a szemhatáron túlra kalandozott, sőt azon is túl arra felé, ahol szülőfaluja feküdt és ahol egykor apja és anyja éltek.