Tau-tau - A Sulu-tenger istenei és nomád törzsei közt (Világjárók 157.)

Fülszöveg A szerző osztrák "hivatásos utazó", ifjabb éveiben hegymászó, geológus és antropológus; Bécsben lakik, de idős kora ellenére még napjainkban is hosszabb expedíciókon vesz részt. E könyvében 1969 és 1971 közt tett nagy utazásáról ír a Sulu-tenger szigetein, valamint a Fülöp-szigetek, Indonézia éa Malaysia egyes, az európai olvasó által alig ismert vidékein (Basilan-, Jolo-, Tawitawi-, Sumbawa-, Sitangkai-, Sibutu-, Flores-, Celebesz-, Timor-sziget; Fülöp-szigetek, Borneó és Sarawak). H. Tichy fő feladatának tekintette az ott élő kisebb népek életmódjának és szokásainak megismerését, és ennek során felkereste és könyvében leírja a badsaók, szamalok, tauszugok, dzsakanok, duszunok, ilongotok és toradzsák törzseit. E népek egyike-másika (pl. a taszadajok) szinte kőkorszaki szinten él; az ilongotok pl. még a közelmúltban fejvadászok voltak. E népek vallási képzeteiben az egyistenhit és a szellemhit keveredik. A szerző igen érdekesen ír a különféle népek szertartásairól (halottkultusz, ostortánc) és népszokásairól (házépítés, bivalyküzdelmek, kakasvidalok stb.). A címben szereplő tau-tau a tordzsák különös halotti emlékműveinek, a sírok őrzőinek neve: ezek a fából faragott, férfi és női ruhát viselő, némelykor életnagyságú alakok a koporsókat rejtő sziklasírok mellvédjén sorakoznak. Fekete és fehér kőből faragott szemük különös, szúrós tekintettel mered a szemlélőre. E könyvből, a távol élő népek életmódjának ismertetése során, egy kellemes, kíváncsi, érdeklődő és könnyen barátkozó írót ismer meg az olvasó, akinek nagy szenvedélye: úton lenni. A kötetben közölt fotókat is a szerző készítette, s ezek láttán még jobban kirajzolódnak előttünk az egyes népcsoportok jellegzetes vonásai és életkörülményei.