Társadalmi trigonometria

Az 1989-es politikai átalakulás Magyarországon felmérhetetlenül összetett folyamatokat indított el, amelyek alapjaiban változtatják meg a társadalmat. Laboratóriumban élünk, ahol a kísérleteket önmagunkon végezzük el és nem tudjak pontosan, hogy munkánk milyen eredményt hoz. A gyorsan változó állapotról a szociológus talán csak pillantfelvételeket készíthet, ám e képek gyakran sokatmondóak és konkrét tartalmuknál többet árulnak el a valóságról. Lévai Katalin és Széman Zsuzsa megvizsgálta a nemzetközi szakirodalomból ismert jóléti háromszög magyar változatát és e szakadatlan mozgásban lévő, mind összetettebb "síkidom" főbb összetevőinek számbavétele után kiragadta a jótékonyság, a segítségnyújtás önkénteseinek sokasodó táborát. A szerzők bemutatják, miképpen szerveződött meg és nőtt rekord idő alatt országossá a Máltai Szeretetszolgálat, hogyan alkalmazkodott a pillanatnyi szükségletekhez, lett a jóléti szféra legdinamikusabb segítője. Az új szervezet mellett a szerzők a régiek közül a Magyar Vöröskereszt szerepváltozását, átalakulásának nehéz pillanatait ismertetik, majd közreadják a voluntáris szféra harmadik jelentős szereplője, a Soros Alapítvány magyarországi történetét. A három szervezet közös tulajdonsága, hogy számottevő külföldi erőforrásokat tudhat maga mögött. A társadalom az alulról jövő kezdeményezések révén kezdte meg önszerveződését, a gyengébbek, a hátrányos helyzetűek védelmét, segítését. A régi és az új egyházak karitatív szolgálatai, a különböző alapítványok és világi szerveződések a civil társadalom fontos építőkövei. A jóléti háromszögben azoonban az állam egykori dominanciájának helyét más szereplők még nem töltötték be, e szerveződések ígéretesek, de a társadalmi gondoskodás egészét nem képesek magukra vállalni. Erre figyelmeztet következtetéseiben Széman Zsuzsa és Lévai Katalin.